Kiadó: Fiatal Írók Szövetsége
Megjelenés: 2009
ISBN 978 963 7043 31 4
Terjedelem: 56 o.
Műszaki adatok: 130*195 mm, kartonált
„Kigombolt blúz, kastélyod
elillan. Elkényezte-
tett vadrósák, sipító
tsend fényes kúpolánk a-
latt. Búdoár, keringő
víg molylepkék, ridíkül,
míly kints kiván leendni.
Tsinos hazugságok, mint
ütemre járó parkett-
tánczósok típegése.”
Születik még vers és születik olvasó. Hogy mindig egymásra találnak-e, komisz kérdés. Bízzunk. Igaz ugyan, hogy a kíváncsi olvasó néha bosszankodva félbe-szerbe hagy egy versnek mondott valamit. De vannak szerencsés örömteli pillanatok az életében: felfénylik előtte egy igazi vers. Mondjuk, Lesi Zoltáné. Meglepődik. Lássuk csak még egyszer. Ez nem depressziós szósivatag, ez nem akarnok „önmegvalósítás”, ez költészet. Fanyar ízek, belső tükrök, visszfények és bujkáló hangulatok. Zene.
Pedig – mint utóbb megtudja – Lesi Zoltán szinte gyerekember még. Halk szavú pontos ifjú, aki nem akar többnek látszani önmagánál, ezért nem lehet kevesebb. Mer játszani, tud bölcsen bolondozni. Egyszerre infantilis és koravén. Nem választ „szerepkört” magának, a művével akar hatni. Távol áll tőle minden divatos handabanda, nemzetmentés és világmegváltás. Költő az, aki nem okoskodik, hanem hagyja, hogy az anyanyelv gondolkodják általa. Lesi Zoltán költő.
Szepesi Attila
|
