Gazda József: A megpecsételt vég

Kilencven év Erdély földjén

Kiadó: Hét Krajcár
Megjelenés: 2010
ISBN 978 963 9596 50 4
Terjedelem: 400 o.
Műszaki adatok: 140 x 200mm

Gazda József könyvét úgy is olvashatom, akár egy családre­gényt. Amit ő mélyen megszenvedve kévébe kötött, mindan­nyiunk bőrét égeti. Az ember beleőszül, amikor kútfőinek val­lomásait olvassa erről a majdnem évszázadnyi időről, amely nemcsak az egyéni sorsokat törte kerékbe, de egy valamikori ép, egészséges, rendtartó, felemelt fővel  járó közösség hom­lokát is lecsüggesztette. Az egyéni szenvedéseknél is tragi­kusabb a székelységnek, mint közösségnek a vesszőfutása a világtörténelem „leggyalázatosabb” századában.
A magyarság megmaradása ezer éven át a szláv-germán-latin tenger közepén maga volt a csoda. Mintha Gabriel García Márquez Macondójának százéves magánya kelt volna életre e tájon, szemfényvesztőkkel, őrült álmokat kergetők­kel…  Csak Gazda József hősei tudnák elmondani, még hány ezernyi önemésztő belső baj tetézi ezt a kívülről ránk uszított, majdnem évszázadnyi magányt. Erre az emlékezetkieséses tájra, erre a kishazára sokszor próbálták kiírni, hogy „Nincs Isten.”  És ez nem ment. Ez az egy nem.
Ez lehet egyetlen vigaszunk és reménységünk. Ő szól hoz­zánk az égő csipkebokorból: „Vagyok, aki vagyok!”
S a csipkebokor tovább lángol, nem pusztul el, nem hull hamvaiba.
Mert örökkévaló.  Mert „Van Isten!” „Emeld fel hát fejed, büszke nép!” Ferenczes István